A jogosultságtudat az a meggyőződés, amely szerint az embernek különleges jogai, kiváltságai vannak azoknak megfelelő felelősségek nélkül. A bántalmazóknak általában csak a partnerükkel és a gyerekükkel szemben ez a beállítódásuk, [...].
Azt hiszem, hogy az "attól, hogy pina van a lábad között, még nyugodtan pofán baszhatlak" kifejezés eklatáns példája ennek. Mint ahogy a szöveg is folytatja: [...] a bántalmazó jogosultságtudatának legfontosabb vetülete az a gondolat, hogy jogában áll erőszakot alkalmazni. [...] a bántalmazás mozgatórugója az, hogy a bántalmazó normálisnak és védhetőnek tartja a viselkedését.
Nos, egyszer a zsebéből kikaptam a slusszkulcsot, mikor egy vita miatt el akart menni itthonról. Csupán annyit tettem, hogy a kezemben fogtam, és a hátam mögé dugva leültem a kanapéra. Nyilván az én viselkedésem is jobban illik egy kamaszlányéhoz, mint egy akkor kétgyerekes anyáéhoz, de az, hogy az akkor nyolc hónapos gyerek szeme láttára lenyomott a padlóra, rátérdelt a könyökömre, majd a körmeivel lefejtette az ujjam a kulcsról, szintén nem épeszű dolog. Az indok viszonylag prózai volt: nem akart velem beszélni a dologról, ezért el akart menni, ahhoz meg kellett a kulcs, amit én "erőszakkal loptam" el a zsebéből.
A lányka abban az időben extrém ijedős volt. Azóta pedig rájöttem, hogy nagyon erős emlékbetörései vannak. Most is, akár 2 év távlatából is, ami egy 4 évesnél nem kis teljesítmény.
A testi ellátás körébe tartozhat az az elvárás, hogy a nő pont úgy főzzön, ahogy a férfi szereti, vásároljon be és takarítson, gondoskodjon a gyerekekről és tartsa őket csöndben, járjon el a szülői értekezletre, tartsa számon a társas összejövetelek időpontjait - lássa el a családi és háztartási teendők hosszan folytatható listáját.
Nos, ez szóról szóra igaz. Mit is mondhatnék?... Talán annyit, hogy megfelelő közönség előtt mindezek a dolgok természetesen mintha nem léteztek volna. Mikor vendégünk volt, rendszeresen mosogatott, holott van mosogatógépünk...
Megfigyeléseink szerint minél nagyobb egy bántalmazó jogosultságtudata, annál inkább a valósághoz képest megfordítva észleli, hogy ki bántalmaz és ki védi magát. A tipikus bántalmazó úgy tekint saját magára, mint aki saját jogait védi, partnere önvédelmi próbálkozását pedig erőszakként íjra le (Jacobson és Gottman, 1998).
Hát igen. Rendszeresen voltam hisztérikus és agresszívan ordító jelzőkkel ellátva. Amellett, hogy provokáltam, ő volt az a férfi, aki megvédi magát, hiszen "nem hülye, hogy elviselje, ha ütik".
A jogosultságtudat ahhoz vezethet, hogy a bántalmazó kettős mércével mér: neki például joga van szexuális kapcsolatra lépni másokkal mint a partnerével, de a partnerének nincs (Ptacek, 1997).
Igen, neki joga van mindenhez. És nem tartozik nekem elszámolással. Kedvenc példám szintén az első közös terhességünk idejéből származik. A szülés előtti streptococcus vizsgálaton is túlestem, mikor bejelentette leendő gyermekem leendő apja, hogy ő most márpedig egy másik városban fog egy másik nőnél aludni. Merthogy ott neki másnap kora reggel dolga van, és ne akarjam, hogy hajnali négykor keljen.
Amellett, hogy a terhességig elfogadtam, hogy ha szól, mehet máshová, néminemű egészségügyi vetülete is volt a dolognak. Ugyanis ha nincs egyértelműen negatív vérteszt a szülőszobán betűzve a kiskönyvbe, akkor a gyerek automatice branüllel a fejében és egy hatalmas antibiotikum adaggal a testében kezdi meg méhen kívüli pályafutását. Amellett, hogy a más nőtől származó flóra enyhén szólva is minimum gombát okozhat, ami szintén nem túl kellemes fertőzést eredményezhet a szülés előtti időszakban.
Válaszként ő elment ott éjszakázni, de előtte még alaposan megdorgált, hogy én csak arra tudok gondolni, hogy ő megdugná az illető nőszemélyt. Gyakorlatilag kétségbe vonta az érzelmeim jogosságát. Visszatérve természetesen hatalmas patáliát csaptam - majd egy évvel később ugyanezen forgatókönyv szerint még egyszer, - amit ő úgy oldott meg, hogy a 34. héttől a 39. hét közepéig nem nyúlt hozzám. Mindezt pedig egy szó magyarázat nélkül.
Az, hogy a bántalmazó mennyire kontrollálja partnerét és mennyire várja el, hogy kiszolgálják, lehet két független tényező. [...] A bántalmazók harmadik csoportja egyszerre erősen kontrolláló és magas elvárásai vannak a kiszolgálást illetően.
A bántalmazók jogosultságtudata szülői tevékenységükre is kihat. Ez azzal kezdődik, hogy megkövetelik, partnerük lássa el a gyerekneveléssel kapcsolatos legkellemetlenebb vagy legmegerőltetőbb feladatokat, például a pelenkázást, az éjszakai felkelést vagy a gyerekek közötti konfliktusok rendezését.
Ha jól számolom, a két lány egyikéhez sem kelt fel egyetlen egy éjszaka sem. Akkor sem, mikor beteg voltam, akkor sem, mikor ők voltak betegek. Ezt a terhelést természetesen úgy tudtam csak megoldani, hogy - egyébként alapfelfogásommal megegyezően - együtt aludtam a gyerekekkel. Bár a közös ágyba, ami legalább 5 m2 volt, őt is invitáltam, soha nem feküdt be. Mindig azzal indokolta, hogy ő nem tud más mellett aludni. Mikor felajánlottam, hogy legalább egy légtérben, de külön ágyon, amolyan családi hálószobában aludjunk, azt is visszautasította. Így maradtak az éjszakák nekem.
Mikor ugrani kellett, vagy feladat volt, szavajárásává vált: á nem, csináld csak. Mintha valami előjogról mondana le a javamra. Ilyenkor legszívesebben átharaptam volna a torkát.
Egyes esetekben a bántalmazó csak azokból a gyerekekkel kapcsolatos feladatokból veszi ki a részét, amelyek élvezetesek vagy amelyek számot tarthatnak a barátok, a pedagógusok vagy más ismerősök figyelmére, és így azt a benyomást tudja kelteni bennük, hogy egy mintaapával van dolguk.
Ó, kirakatéletet mi is éltünk. A gyerekek majd megvesztek, mikor nagy ritkán elmentünk valahová, és apán lovagolva mehettek be az adott helyre. Vagy mikor ovis buli volt, és apát is lehetett ugráltatni. Sőt, mióta nem lakik velünk, minden iskolai eseményre is eljön a nagyfiúhoz, pedig eleinte azzal az indokkal maradt távol, hogy "majd megy az apja" - akkor is, mikor egyértelműen tudta, hogy nem fog menni valamiért.
A mások által "jaj, de cukik, olyan aranyosan gondoskodott a gyerekekről" jelenetek után sokszor napokig-hetekig képes volt eltűnni.
Utolsó kommentek