Kisebbrendűnek tartják partnereiket intelligenciája, képességei, logikus gondolkodása, sőt érzékenysége tekintetében is, ezért partnerük véleményéhez tiszteletlenül és türelmetlenül viszonyulnak. Nézeteltéréseik során vagy egyébként is gyakran úgy beszélnek a bántalmazók a partnerükhöz, mintha a nő akaratos és tudatlan gyerek lenne, akit a férfinak kell megjavítania. Gyakorta beszélnek a partnerükkel undort kifejező, leereszkedő hangnemben, gyerekszámba veszik őket, illetve rossz szülők módjára büntetésnek vetik alá őket.
Azt hiszem, a legszemléletesebb az, mikor egyszer a szavajárása alapján a telefonjában mérgemben átírtam a nevem Igénytelen Senkiházira. De voltam Ostoba Segglyuk is... A büntetősdi szintén megvolt. Külsőmben és belsőmben olyannyira megkérdőjelezett, hogy a végén már elhittem neki, hogy valóban annyira rossz vagyok, hogy azt érdemlem, ami őbelőle áramlik.
Sok bántalmazónál a partnerrel szembeni felsőbbrendűség a nők elleni általános ellenségesség része (Pence és Paymar, 1993), habár eltarthat egy ideig, amíg a szakember észreveszi ezt a hozzáállást (Edleson és Tolman, 1992).
Visszautalnék a "nyők" témakörre... Meg arra, hogy a nőknek soha semmi nem jó...
A gyerekek hajlamosak arra, hogy magukévá tegyék azt, ahogy a bántalmazó az anyjukra tekint - a gyerekelhelyezéssel kapcsolatos szakértői munkánk során találkoztunk például azzal, hogy a gyerekek a bántalmazó szavajárását használják, amikor az anyjukról nyilatkoznak, például hogy az anya "hisztizik", "tiszta hülye" vagy hogy "jól fel kéne pofozni".
Nos, a középső gyerekem egy éven át mondogatta nekem, hogy "segglyuk". Angyali mosollyal az arcán. Bevallom, az akkor érzettek nagyban megkönnyítették a szakítási szándékomat. Ettől függetlenül megdöbbentő, mikor egy kétéves kislány napi rendszerességgel ilyen szavakat vág annak valódi súlyát nem ismerve a saját anyja arcába.
Utolsó kommentek