Nos, ebben az alfejezetben általában a személyek birtoklásáról van szó, aminél nálunk beletört a bicska az alapanyagba.
Több akadálya is volt a birtoklásnak. Az anyagi körülmények szempontjából ő az "enyémbe" költözött, ráadásul addigra már volt egy gyerekem, akinek nem ő az apja.
Ettől függetlenül, vagy épp ezért rendkívül tudja frusztrálni a téma - amit persze nem is szívesen hozok fel.
Ami azt illeti, egyébként nagyon élesen szétválasztotta, hogy mi az enyém, és mi az övé. És ami az enyém, azt ő szemrebbenés nélkül használja a mai napig. A gyerekeket például nem viszi el magához. Vagy játszótérre mennek, vagy nálam vannak. Aminek egyébként a magam szemszögéből még örülök is, bár egy volt férjjel egy héten két-háromszor találkozni nem egy vágyálom.
A gyerekek birtoklása egyelőre nem feltűnő, nem akarja őket irányítani. Sokkal inkább kamasz nagytestvérként működik, mint apaként. Ez részemről kezelhető. A kérdés csak az, hogy mi lesz akkor, ha felbukkan a láthatáron - mármint az övén - egy lehetséges apakép... Kicsit tartok a ház előtt villogó rendőrlámpák fényétől.
Utolsó kommentek