Épp hazaértem a szervizből, mikor láttam, hogy egy ismeretlen postás nő hatalmas elánnal próbál megint bezippelni valamit a postaládámba. Mikor kiugrottam az autóból, indulatosan oda akartam menni, hogy ne verje szét a küldeményt, de már elkéstem. Diadalittasan felnézett, köszönt, majd mosolyogva elporoszkált a robogóján a szomszéd kapuhoz.
Dühösen kicibáltam a borítékot, és akkor láttam: megérkezett az új könyvem. Kb. egy hete rendeltem, a NANE legújabb kiadványa: Lehet-e jó apa a bántalmazó?
Nos, igen... nem perverzióm más kínjában fürdeni, és nem is vagyok megszállott aktivista. Érintett vagyok. Tavaly tavasszal telt be a pohár, az én poharam. Azóta egyedül élek a három gyerekemmel, akik egy tökéletes hatványsort tesznek ki: 2, 4, 8. Két lány, egy fiú. Két apától. Ja, és válok. Természetesen.
Azazhogy egyáltalán nem természetes... Majdnem egy évig tartott, mire rászántam magam. Mire feladtam minden reményt, hogy majd egyszer visszatér, mert megjavult. Néztem az erdőt, de kitakarta a fát.
A könyvet olvasva kiemelek minden rám nézve releváns kérdést. Leírom hozzá a véleményem.
Elsősorban magamnak. Gyógyulni és gyógyítani szeretnék. Van miből és van mit.
Utolsó kommentek